Tappie párnák lelőhelyeEgy történet Tappie Álomvilágából
Ugribugri Unikornis nem akar aludni
1. fejezet
Tappie Álomvilágában eljött a lefekvés ideje.
Ravasz Róka összegömbölyödött.
Okos Oroszlán becsukta a könyvét.
Békés Bálna nagyot ásított.
Már majdnem teljes csend lett.
HUPP!
Róka kinyitotta az egyik szemét.
HUPP! HUPP!
– Mi ez?
Oroszlán felnézett.
A felhők között Ugribugri Unikornis ugrándozott.
HUPP!
– Ugribugri! – szólt Róka. – Te nem alszol?
– Én? – csodálkozott Ugribugri. – Dehogy!
2. fejezet
Ugribugri odaugrált hozzájuk.
– Én egyáltalán nem vagyok álmos!
– Pedig este van – mondta Oroszlán.
– Attól még nem vagyok álmos.
– Már a csillagok is fent vannak – mondta Bálna.
Ugribugri felnézett.
– Pont ezért nem alhatok!
Róka felült.
– Miért?
Ugribugri elkerekedett szemmel nézett rájuk.
– Mi van, ha történik valami, amíg alszom?
– Például? – kérdezte Róka.
– Leesik egy csillag! Vagy jön egy sárkány! Vagy...
Ugribugri elgondolkodott.
– ...valami, amit még nem is tudok!
3. fejezet
Róka elmosolyodott.
– Van egy ötletem.
Pár perc múlva elkészült a világ legkényelmesebb ágya.
Puha párnák alul.
Puha felhők felül.
Még egy külön kis párna is került Ugribugri feje alá.
– Tessék – mondta Róka. – Csukd be a szemed.
Ugribugri befeküdt.
Becsukta a szemét.
Egy pillanat múlva kinyitotta.
– Kész!
Róka pislogott.
– De nem aludtál!
– Nem mondtad, meddig kell csukva tartanom.
4. fejezet
Oroszlán elővette a könyvét.
– Majd én mesélek neki.
Ugribugri befészkelte magát.
Oroszlán olvasni kezdett.
– Egyszer régen, egy nagyon távoli helyen...
Ugribugri felkapta a fejét.
– Messzebb, mint a Hold?
– Igen. Szóval ott élt egy...
– És hogyan jutunk oda?
Oroszlán megállt.
– Sehogy. Ez egy mese.
– Űrhajóval?
– Ugribugri...
– Építsünk űrhajót!
Oroszlán becsukta a könyvet.
Róka elnevette magát.
– Szerintem most még kevésbé álmos.
– Mert nem vagyok álmos! – mondta Ugribugri.
5. fejezet
Békés Bálna eddig csendben figyelt.
– Nekem is van egy ötletem.
Ugribugri odafordult.
– Mit csináljunk?
– Semmit.
Ugribugri várt.
– Jó. És utána?
– Utána is semmit.
Ugribugri gyanakodva nézett rá.
– Ez nagyon furcsa játék.
– Próbáljuk ki – mondta Bálna.
A barátok elhelyezkedtek egymás mellett.
– Most pedig csak hallgassuk az éjszakát.
6. fejezet
Egy darabig senki sem szólt.
A fűben megszólalt egy tücsök.
Cirip... cirip...
A szél megmozgatta a leveleket.
Suhhh...
Egy puha felhő lassan elúszott felettük.
Ugribugri felnézett.
– Bálna?
– Igen?
– A csillagok alszanak?
– Nem tudom.
Kis csend.
– És a Hold?
– Talán.
Megint csend.
Ugribugri nagyot ásított.
– És a felhők... szoktak álmodni?
7. fejezet
– Szerinted miről álmodnak? – kérdezte Ugribugri.
– Talán arról, hogy repülnek – mondta Róka.
– De hát a felhők már repülnek...
Ugribugri újra ásított.
– Akkor talán arról, hogy...
A szeme lassan lecsukódott.
– ...hogy...
Csend lett.
Róka várt egy kicsit.
– Ugribugri?
Semmi.
Oroszlán elmosolyodott.
Bálna halkan megszólalt:
– Szerintem megtudta, miről álmodnak.
8. fejezet
Róka óvatosan betakarta Ugribugrit.
Álmában Ugribugri már messze járt.
Elsuhant a Hold mellett.
Egy sárkánnyal repült a csillagok között.
És persze volt ott egy űrhajó is.
Ugribugri álmában elmosolyodott.
– Én... nem is... voltam álmos...
Róka, Oroszlán és Bálna összenézett.
Senki sem szólt.
Csak mosolyogtak.
Jó éjt, Ugribugri!