Ugribugri Unikornis és a felhővonat

Egy csillagos estén Ugribugri Unikornis a barátaival üldögélt a domboldalon. Egyszer csak különös fütty hallatszott a felhők közül.

– Hallottátok? Vonat! – kiáltotta Ugribugri.

– De hiszen itt nincsenek sínek! – csodálkozott Okos Oroszlán.

A domb mögül ekkor egy halványkéken ragyogó mozdony bukkant elő. A kocsijai puha felhőkből készültek, ablakaikban csillaglámpások égtek.

– Egy igazi felhővonat! – suttogta Békés Bálna.

Ugribugri már szaladt is felé. – Gyertek, nézzük meg!

A vonat ajtaja magától kinyílt.

– Üdvözöllek benneteket az Álomvilág Expresszen! – szólalt meg egy kedves hang.

– Ki beszél? – nézett körül Ravasz Róka.

– Én, a Felhővonat! Ma este különleges helyekre utazhatunk.

A barátok felkapaszkodtak a puha ülésekre. Ugribugri izgatottan toporgott.

– Induljunk már!

A mozdony azonban meg sem moccant.

– Csak akkor indulhatok – magyarázta a vonat –, ha közösen választotok úti célt.

Ugribugri nagyot pislogott. – Közösen? De én már tudom, hová szeretnék menni!

– A csillagmezőre! – vágta rá Ugribugri.

– Én inkább egy titkos barlangot fedeznék fel – mondta Róka.

– Egy csendes vízesésnek örülnék – mosolygott Bálna.

– Én pedig egy varázskönyvtárat néznék meg – tette hozzá Oroszlán.

Ugribugri csalódottan leült.

– Akkor sosem jutunk sehova!

– Várj csak – szólt Oroszlán. – Mindannyian mást szeretnénk, de mindannyian kíváncsiak vagyunk.

– Nem kereshetnénk olyan helyet, ahol mindenki talál valami szépet? – kérdezte Bálna.

A vonat kerekei halkan megcsendültek.

– Ismerek egy ilyen helyet – mondta a Felhővonat. – A Négy Csoda Szigetét.

– Ott van csillagmező? – kérdezte Ugribugri.

– Van bizony. És barlang, vízesés, könyvtár is.

A barátok összenéztek.

– Nekem tetszik! – bólintott Róka.

– Nekem is – mondta Bálna és Oroszlán.

Ugribugri most kivárta, amíg mindenki megszólal.

– Akkor indulhatunk? – kérdezte végül.

– Most már igen! – nevetett a vonat.

Fííí! A mozdony felragyogott, és lassan felemelkedett a csillagok felé.

A házak apró pöttyökké zsugorodtak alattuk. A barátok felhőállatokat kerestek az égen, amikor egy hatalmas, szürke felhő állta útjukat.

– Kerüljük meg balról! – javasolta Róka.

– Ott túl szűk a hely – figyelmeztette Oroszlán.

– Repüljünk fölötte! – kiáltotta Ugribugri.

Bálna egy darabig csendben figyelt.

– Nézzétek, lassan szétnyílik. Várjunk egy picit!

A barátok együtt figyelték a felhőt. Amikor a rés elég széles lett, egyszerre kiáltották:

– Most!

A vonat könnyedén átsiklott rajta.

– Milyen jó, hogy együtt kitaláltuk! – örvendezett Ugribugri.

A Négy Csoda Szigete aranyfényben úszott. Ugribugri csengő csillagokon ugrált, Oroszlán maguktól lapozó könyveket olvasott, Bálna a szivárványos vízesést hallgatta. Róka közben egy barlangban különös ajtót talált.

– Gyertek gyorsan! – hívta a többieket.

Az ajtón ez állt: „A legnagyobb csoda”.

– Talán egy kincsesláda van mögötte! – találgatta Ugribugri.

– Vagy egy titkos térkép – mondta Oroszlán.

A négy barát egyszerre nyomta le a kilincset. Az ajtó halkan kitárult.

Odabent csupán egy hatalmas tükör állt.

– Ez lenne a csoda? – csodálkozott Ugribugri.

– Nézzetek bele! – súgta egy lágy hang.

A tükörben négy barát mosolygott vissza rájuk.

– Mindannyian mást kívántatok – mondta a hang –, mégis együtt jutottatok ide.

– Mert meghallgattuk egymást – felelte Bálna.

– És együtt találtunk megoldást – tette hozzá Oroszlán.

Négy apró csillag röppent ki a tükörből. Mindegyik barát kapott egyet emlékül. Ugribugri óvatosan a szívéhez szorította a sajátját.

Hazafelé a Felhővonat puhán ringatózott az esti égen.

– Mi tetszett a legjobban? – kérdezte Róka.

– A csillagmező! – kezdte Ugribugri, aztán elmosolyodott. – Vagyis… az, hogy együtt voltunk.

Bálna közelebb bújt hozzájuk, Oroszlán pedig betakarta a társaságot egy puha felhőtakaróval.

– Legközelebb is közösen választunk úti célt – suttogta Ugribugri.

– Megbeszéltük – felelte álmosan Róka.

A vonat halkan füttyentett, és hazavitte őket. Mire megérkeztek, mind a négy barát édesen aludt.

Jó éjszakát, Tappie Álomvilág!