Tappie párnák lelőhelyeEgy történet Tappie Álomvilágából
Békés Bálna és a viharos éjszaka
1. fejezet
Tappie Álomvilágában már mindenki aludni készült.
Ravasz Róka bebújt a takarója alá.
Okos Oroszlán letette a könyvét.
Ugribugri Unikornis még gyorsan ugrott hármat.
– Ez volt az utolsó! – jelentette ki.
Ekkor hirtelen:
BRUMMMMM!
Ugribugri akkorát ugrott, hogy majdnem belepottyant Róka ágyába.
– MI VOLT EZ?!
Oroszlán kinézett az ablakon.
– Vihar közeledik.
BRUMM!
– Szerintem már ide is ért – mondta Róka.
2. fejezet
Feltámadt a szél.
Suhhh... suhhh...
Az esőcseppek kopogni kezdtek.
Kopp... kopp... kopp-kopp...
Aztán egy hatalmas villám szelte ketté az eget.
VILLÁM!
Ugribugri gyorsan bebújt a takaró alá.
– Szóljatok, ha vége!
Róka becsukta az ablakot.
Oroszlán felnézett az égre.
– Tudjátok, a mennydörgés valójában akkor keletkezik, amikor...
BRUMMMMM!
Ugribugri kidugta a fejét.
– MOST NEM ÉRDEKEL, HOGYAN KELETKEZIK!
Róka elnevette magát.
– Szerintem ezt majd holnap meséld el.
3. fejezet
Újabb villám villant.
– Bálna hol van? – kérdezte Róka.
Mindannyian körbenéztek.
Békés Bálna odakint lebegett a felhők között.
– BÁLNA! – kiáltotta Róka. – Gyere be!
Bálna lassan odaúszott hozzájuk.
– Nem hallod ezt a vihart? – kérdezte Róka.
– Dehogynem.
BRUMM!
– És nem félsz?
Bálna felnézett a sötét égre.
– Egy kicsit tényleg nyugtalanító.
Ugribugri kikukucskált a takaró alól.
– Egy kicsit?!
Bálna elmosolyodott.
– Gyertek csak ide.
4. fejezet
A barátok közelebb húzódtak Bálnához.
– Mit csinálunk? – kérdezte Ugribugri.
– Hallgatunk.
– Mit?
Bálna lehunyta a szemét.
– Az esőt.
Mindannyian elcsendesedtek.
Kopp... kopp... kopp-kopp...
– Halljátok? – kérdezte Bálna.
Ugribugri kidugta a fülét a takaró alól.
Kopp... kopp... kopp-kopp...
– Olyan, mintha dobolna! – mondta.
Bálna bólintott.
– Pontosan.
Ugribugri már az ujjával ütötte a ritmust.
– Kopp... kopp... kopp-kopp!
5. fejezet
A szél végigsuhant a fák között.
Suhhhhh...
Bálna halkan utánozta.
– Suhhhh...
Róka is megpróbálta.
– Suhhhh...
Ugribugri kuncogni kezdett.
Aztán:
BRUMMMMM!
Mind összerezzentek.
Egy pillanatig csend volt.
Oroszlán egyszer csak mély hangon rávágta:
– BRUMMMMM!
Ugribugri felnevetett.
– Még egyszer!
BRUMM!
– BRUMM! – válaszolta most már mind a négy barát.
Bálna mosolygott.
– Halljátok?
– Mit? – kérdezte Róka.
– A viharnak saját zenéje van.
6. fejezet
Most már mindenkinek jutott egy hang.
Ugribugri dobolt az esővel:
– Kopp-kopp! Kopp-kopp!
Róka a szelet utánozta:
– Suhhh... suhhh...
Oroszlán várta a mennydörgést.
BRUMM!
– BRUMM! – felelte.
Bálna pedig mély, halk hangon dúdolt hozzá.
A négy barát egyszer csak azon kapta magát, hogy együtt zenél a viharral.
Ugribugri már nem bújt a takaró alá.
– Bálna! Ez egész jó!
– Ugye? – mosolygott Bálna.
– Csak a villámnak nincs hangja.
Róka elvigyorodott.
– Annak viszont van fénye.
– Akkor ő a lámpa! – kiáltotta Ugribugri.
7. fejezet
A vihar lassan távolodni kezdett.
Az eső már csak halkan kopogott.
Kopp... kopp...
A szél is megszelídült.
Suhhh...
A mennydörgés pedig már csak messziről hallatszott.
Brumm...
Ugribugri nagyot ásított.
– Elfáradt a zenekar?
– Úgy tűnik – mondta Bálna.
– Kár – motyogta Ugribugri.
Bálna meglepetten nézett rá.
– Az előbb még azt akartad, hogy legyen vége.
Ugribugri elgondolkodott.
– Az előbb még nem tudtam, hogy zenél.
Aztán odakucorodott Bálna mellé.
8. fejezet
Már csak néhány esőcsepp koppant az ablakon.
Ugribugri szeme lassan lecsukódott.
– Bálna?
– Igen?
– Legközelebb is hallgathatunk viharzenét?
– Persze.
Ugribugri elmosolyodott.
– Csak...
Nagyot ásított.
– ...lehetne egy kicsit halkabban?
Bálna betakarta egy puha felhővel.
– Azt majd megbeszéljük az éggel.
Róka összekucorodott.
Oroszlán becsukta a szemét.
Odakint még egyszer, nagyon-nagyon messzirről megszólalt az ég:
brumm...
Ugribugri félálomban visszamormogott:
– ...brumm...
Bálna elmosolyodott.
Jó éjt, Békés Bálna!